Tanító mese

Egyszer volt, hol nem volt, élt az erdőben egy büszke macska. Úgy hívták, hogy Nyelves Gizi. Szerinte nála szebb állat nem is létezik. Ám egy szép napon ballagott az úton, s szembejött vele Sincia, a világszép macska. Elsápadt mérgében, s dühében azon nyomban elfutott. Egyre csak azon törte a fejét, hogyan pusztíthatná el vetélytársát. Alattomban kisütötte, hogy Sincia háza elé egy tálkába tejet önt, amelybe előtte szőrkihullasztó port kever. Ahogy eltervezte, úgy is tett. Jött ki Sincia, meglátta a tejet: - Ó, de kár, pont most ebédeltem, nem vagyok éhes. De nem számít. Ismerek egy macskát az erdőben, Nyelves Gizit, ő mindig éhes, odaviszem neki a tejet. Hősünk nem tudta, hogy ez ugyanaz a bizonyos tej és megitta. Azonnal kihullott a szőre. Azóta – képzeljétek – ki se jön a házából. Csak bent sírdogál.
Mi ebből a tanulság? Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

 Szabó Noémi, VI. A

Tartalomjegyzék ( főoldal )

Szerkesztők:
Járó Barbora, VIII.B
Viczén Lilla, VII.A
Oros Gábor, VIII.B

Pedagógiai felelős: Záreczky Erzsébet

Elektronikus változat: Szabó Timea